A globális recesszió a fenyegető kockázatok ellenére sem elkerülhetetlen

A világgazdaság kis híján elkerüli a recessziót. Mi (az Oxford Economicsnál) továbbra is ezt hisszük, bár az Egyesült Államok, Kanada és a legtöbb európai nemzet valószínűleg recesszióba fog esni a következő egy év során.

A globális visszaesés elkerülése annak ellenére, hogy számos nagy gazdaság recesszióba süllyedt, nem feltétlenül szokatlan eredmény. Az 1980-as évek óta kilenc fejlett gazdasági recessziós klaszter létezett, de ezek közül csak öt esett egybe az egy főre jutó globális GDP két vagy több egymást követő negyedéves csökkenésével – ez a globális recesszió mércéje.

A globális összehúzódás elkerülhető

Érdemes megjegyezni, hogy 1980 óta mind az öt amerikai technikai recesszió egybeesett egy globális recesszióval. De arra számítunk, hogy az Egyesült Államok GDP-jének zuhanásának közelgő csúcsa jóval kisebb lesz, mint az előző öt zuhanás bármelyikében. Ezért ésszerűen feltételezhető, hogy a globális összehúzódás elkerülhető.

Bár nem lenne szükség sok további fejlett gazdasági gyengeségre ahhoz, hogy mechanikusan recesszióba taszítsuk a világot, a kockázatok nem kizárólag a lefelé mutató oldalra billennek. Különösen az európai energiaárak meredek esése és/vagy a kormányok határozott fellépése a gazdaság energiasokktól való megvédése érdekében vezethet enyhébb recesszióhoz Európában.

A közelmúltban felülvizsgált előrejelzéseink azt feltételezik, hogy a 25 fejlett gazdaságból álló mintából 14 recesszióba fog süllyedni 2022 végén vagy 2023 elején. És bár Európa nagy része, az Egyesült Államokkal és Kanadával együtt recesszióba kerül, az ázsiai-csendes-óceáni térség lesz a recesszió. csak az a régió, amely kétnegyedét vagy még többet menekülhet meg a hanyatló gazdasági tevékenységtől. Ezenkívül a fejlett gazdaságokban az összes negyedéves aktivitáscsökkenés az idei év harmadik negyedéve és 2023 második negyedéve között fog bekövetkezni.

A fejlett gazdaságokat átfogó gyengeség ellenére nem gondoljuk, hogy elkerülhetetlen a globális recesszió – amelyet úgy határoznak meg, mint az egy főre jutó GDP több mint két negyedéves zsugorodását. Összességében ez a nézet nem tűnik összeegyeztethetetlennek a történelmi tapasztalatokkal.

Stressz időszakok történelmi kontextusban

1980 óta a fejlett gazdaságok recesszióinak mintegy 80 százaléka kilenc különböző időszakban következett be: kettő az 1980-as évek elején, kettő az 1990-es évek elején, az 1997-es ázsiai pénzügyi válság, a 2000-es évek eleji dotcom bukta, a globális pénzügyi válság, az eurózóna. válság és az új koronavírus-járvány.

A globális pénzügyi válság és a világjárvány idején a legtöbb fejlett gazdaság recesszióba került. De ez a két stressz-időszak nem tekinthető standardnak. Más recessziós klaszterekben jellemzően a fejlett gazdaságok kevesebb mint fele esett recesszióba.

A stresszes időszakok közül hatban a fejlett gazdaságok mindössze 40-50 százaléka zsugorodott két egymást követő negyedévben – ez némileg kevesebb, mint amennyi recesszióra számítunk 2022 végén – 2023 elején. Az ázsiai pénzügyi válság idején a recessziót leginkább Ázsiában tapasztaltuk. a fejlett gazdaság aggregátumban szereplő gazdaságok.

A globális pénzügyi válság és a világjárvány időszakában a GDP átlagos tetőponttól mélypontig tartó csökkenése lényegesen nagyobb volt, mint a fennmaradó hét stresszepizódban. Az ázsiai pénzügyi válság hatására a GDP is nagymértékben visszaesett, de ezek a zsugorodások a gazdaságok egy kis csoportjában következtek be. És 1,6 százalékkal a dotcom bukási időszakában volt a legalacsonyabb átlagos csúcs a GDP csökkenéséhez.

Ennek megfelelően azt feltételezzük, hogy a recesszió átlagos mértéke 2022 második felében és 2023 első felében még kisebb lesz.

A fejlett gazdaság gyengesége nem mindig taszítja recesszióba a globális gazdaságot, mivel a korábbi kilenc fejlett gazdaság stressz-időszaka közül mindössze öt kapcsolódott globális recesszióhoz. Az öt közül azonban a globális pénzügyi válság és a világjárvány kivételesen nagy megrázkódtatás volt.

A másik három mintaidőszakunk korábbi szakaszában volt, amikor a fejlett gazdaságok részesedése a világ GDP-jéből nagyobb volt. Az 1980-as évek közepe óta a fejlett gazdaságok részesedése a globális GDP-ből több mint 75 százalékról körülbelül 57 százalékra esett vissza. Ennek eredményeként az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején a dotcom, az ázsiai pénzügyi és az eurózóna válsága nem taszította recesszióba a globális gazdaságot.

Tekintettel erre, illetve arra a feltételezésünkre, hogy a következő recessziós szakaszban az átlagos GDP-csökkenés kisebb lesz, ésszerűnek tűnik alap előrejelzésünk, amely a globális recesszió elkerülését feltételezi.

Amikor az USA tüsszent, a világ megfázik

Azonban van igazság abban a régi közmondásban, hogy amikor az USA tüsszent, a világ többi része megfázik. A négy fejlett gazdaság stresszes periódusában, amelyekhez nem társult globális recesszió, az Egyesült Államok gazdasága elkerülte a recessziót (a GDP definíciójának két egymást követő negyedéves csökkenése alapján, szemben a Nemzeti Gazdaságkutató Iroda módszertanával).

A recessziót is kizártuk a 2022-es recesszió első felében. Ezzel szemben a másik öt fejlett gazdasági stresszperiódus mindegyike magában foglalta az Egyesült Államok recesszióba zuhanását, és ezek az epizódok mindegyike egybeesett egy globális recesszióval.

Ez azt sugallja, hogy a recessziót elkerülő globális gazdaságra vonatkozó előrejelzésünk nem lehet rossz. De érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok GDP-jének csökkenésének várható csúcsa 2023 első felében jóval kisebb, mint az előző öt recesszió bármelyike, és jóval elmarad az amerikai történelmi visszaesés mediánjától.

Az előrejelzések szerint recesszióba süllyedő többi G7-gazdaságban is viszonylag kis mértékű visszaesés várható. Ha az Egyesült Államok és más fejlett gazdaságok különösen enyhe recesszióra készülnek, legalábbis a csúcstól a legalacsonyabb GDP-esésig, ezúttal, akkor a globális gazdaság nagyobb valószínűséggel kerüli el a recessziót.

Felfelé és lefelé mutató kockázatok a kilátásokat illetően

Bár továbbra sem látjuk a globális recessziót a legvalószínűbb kimenetelnek, joggal mondhatjuk, hogy 2023 első és második negyedévében arra számítunk, hogy a világ GDP-növekedése csak valamivel haladja meg a népességnövekedést. Ha 2020-at kihagyjuk, akkor ez a globális pénzügyi válság óta a legrosszabb folt lesz a világgazdaságban.

Mi több, nem lenne szükség sok további rossz hírre ahhoz, hogy globális előrejelzésünket recessziós tartományba taszítsuk. De a dolgok nagy vázlatában nem túl fontos, hogy a globális GDP-növekedés egy kicsit a népességnövekedés felett van-e vagy valamivel alatta.

Mindazonáltal, amint azt korábban megjegyeztük, a fejlett gazdaságokban tapasztalható jelentős egyensúlyhiányok és sebezhetőségek hiánya valószínűleg rövid és enyhe recessziót jelent. A gazdaságoknak ezt követően fel kell kezdeniük talpra állni, ahogy az idei gazdasági lassulás mögött meghúzódó fő mozgatórugók, mint például a magas infláció és az ellátási lánc szűk keresztmetszete, enyhülnek. De még akkor is, ha a GDP-csökkenés csúcsától a mélypontig csekély mértékű, a következő negyedévek még így is elég fájdalmasnak bizonyulhatnak sok vállalkozás és háztartás számára.

A növekvő infláció, az energiaválság katasztrófát jelenthet

Tekintettel a közelmúltban megjelent rossz gazdasági hírekre, csábító, hogy kizárólag a lehetséges lefelé mutató kockázatokra összpontosítsunk alapnézetünkben. A további rossz hírek, a makacsabb infláció és az európai energiaválság rossz kezelése miatt egyes gazdaságok hosszabb és mélyebb összehúzódásokat szenvedhetnek el, ami sokkal nagyobb fájdalmat okoz a reálgazdaságnak és a pénzügyi piacoknak, nem pedig az általunk előre jelzett rövid és enyhe recessziókat.

Mindazonáltal mindkét irányban jelentős kockázatok vannak, különösen az európai gazdaságok számára. Az égboltig magas energiaárak, az energiaárak jövőbeni alakulásával kapcsolatos bizonytalanság és az esetleges gázadagolás miatti aggodalmak súlyosan rontják a hangulatot.

Míg az európai gazdaságok Oroszországtól való függőségének megszüntetését célzó infrastruktúra kiépítése időbe telik, a kormányok energiaárak korlátozására és a középtávú kilátások egyértelműbbé tételére irányuló lépései korlátozhatják a háztartások és a vállalkozások számára nehezedő jövedelem- és költségprést. Ez viszont megerősítené a bizalmat, és potenciálisan enyhébb visszaesésekhez vezethet, ahogy Európa beköszönt a télbe.

Ha pedig az európai kormányok érdemibb lépéseket tesznek a gazdaság támogatása érdekében az energiaválságon keresztül, akkor a globális recesszió esélye jelentősen csökkenne.