Jó év a kínai gazdaság számára
2022 márciusában a kínai kormány 5-5,5 százalékos GDP-növekedést tűzött ki az évre. Akkoriban az ilyen növekedési szintek tökéletesen elérhetőnek tűntek. Egy hónapon belül azonban megérkezett az Omicron variáns, amely szigorú korlátozásokat váltott ki, amelyek bár megfékezték a koronavírus terjedését, komoly károkat okoztak a gazdaság keresleti és kínálati oldalán. Kína növekedési üteme 2022-ben mindössze 3 százalék volt.
Ma azonban a dolgok felfelé néznek Kína gazdaságában. Miután a kormány decemberben – és különösen a múlt hónap közepe óta – gyorsan elvált a nulla COVID-politikától, a gazdaság újra életre kelt. Ez a megújult életerő a Tavaszi Fesztivál ünnepén, január végén mutatkozott meg, amikor több mint 300 millió kínai indult útnak, ami 23 százalékkal több, mint tavaly.
Jó okunk van arra, hogy 2023-ban lényegesen nagyobb növekedésre számítsunk. Kezdetben az általános ráta a 2022-es alacsony bázist tükrözi. A 2019–2022-es 4,8 százalékos átlagos GDP-növekedést figyelembe véve egy borítékolható számítás szerint Kínának kellene 2023-ban 6 százalék körüli GDP-növekedést érhet el.
Ráadásul Kínának még mindig bőven van mozgástere az expanzív monetáris és fiskális politikára. A monetáris téren van lehetőség mind a bankok kötelező tartalékolási kötelezettségének, mind az irányadó kamatlábaknak, például a hétnapos fordított repo kamatláb és a középlejáratú hitelezési lehetőség csökkentésére.
Ami a fiskális politikát illeti, széles körben elterjedt – és jogos – aggodalomra ad okot Kína magas tőkeáttételi mutatója. A kormány GDP-arányos adóssága azonban továbbra is jelentősen alacsonyabb, mint a legtöbb fejlett gazdaságé. Ha ehhez hozzávesszük Kína gyorsabb GDP-növekedését és magas megtakarítási rátáját, akkor egyértelmű, hogy Kína fiskális pozíciója sokkal erősebb, mint a legtöbb fejlett országé.
A kérdés az, hogy az elérhető szakpolitikai támogatást hogyan irányítsuk. Tekintettel a borús globális kilátásokra, az idén nem várható, hogy az export a növekedés fő motorja lesz, annak ellenére, hogy 2022-ben jelentősen hozzájárul a növekedéshez. A fogyasztói kereslet támogathatja a növekedést, ha erősen fellendül: 2022-ben a kínai végső fogyasztás csak éppen 32,8 százalékos GDP-növekedés, annak ellenére, hogy a GDP mintegy 55 százalékát teszi ki. A fogyasztói kereslet ösztönzését célzó közvetlen intézkedések várható hatásai azonban továbbra sem tisztázottak.
Ahol az expanzív fiskális politika hasznos lenne, az a beruházások támogatása. Míg 2010 óta jelentősen csökkent a beruházások hozzájárulása a GDP növekedéséhez, 2022-ben ez volt a növekedés fő motorja. Igen, az ingatlanbefektetések 10 százalékkal csökkentek. A feldolgozóipari és infrastrukturális beruházások azonban 9,1, illetve 9,4 százalékkal nőttek.
Kína legnagyobb reménye az ingatlanszektorban 2023-ban az, hogy a beruházások stabilizálódnak, míg a feldolgozóipari beruházásoknál elsősorban az ipari és technológiai fejlődéshez kapcsolódó piaci erők döntenek majd. Az infrastrukturális beruházások azonban fiskális támogatást érdemelnek.
Egyes közgazdászok a hatalmas pazarlásra és a fehér elefántokra hivatkozva azzal érveltek, hogy Kína már most is túlzott infrastrukturális beruházásoktól szenved. De bár igazuk van abban, hogy Kína nem hatékony beruházásokat hajtott végre, az ország infrastrukturális igényeit nem elégítették ki. A világjárvány például rávilágított a kínai közegészségügyi infrastruktúra hiányosságaira. Tágabb értelemben a fejlett országokhoz képest Kína (egy főre eső) infrastrukturális hiánya óriási. Az infrastrukturális beruházásokra tehát továbbra is nagy szükség van; egyszerűen célzottabbnak kell lennie.
Természetesen egy újabb fekete hattyú esemény, mint a világjárvány, meghiúsíthatja Kína növekedési törekvéseit 2023-ban. Valószínűbb akadály az infláció növekedése, ahogy az a világ többi részén is megtörtént.
Az elmúlt évtizedben Kína inflációs rátája nagyon alacsony volt, a fogyasztói árindex átlagosan 2 százalék alatti volt. A világjárvány azonban komoly csapást mért Kína termelési kapacitására, és az ellátási láncok javítása és a termelési szűk keresztmetszetek megszüntetése időbe telhet. Emiatt előfordulhat, hogy a kínálat nem tud lépést tartani az újranyitást kísérő keresletnövekedéssel. Az ebből fakadó egyensúlyhiány az idei évben, legalábbis egy ideig, az infláció növekedését okozza.
A magasabb infláció hátráltatja a kormányt az expanzív fiskális és monetáris politika végrehajtásában. A politikai prioritásnak azonban a növekedés stabilizálása kell, hogy legyen, így Kínának valószínűleg el kell viselnie a 2-3 százaléknál magasabb inflációt. A növekedés és az árstabilitás közötti megfelelő egyensúly megtalálása az idei év legfontosabb kihívásának bizonyulhat a kínai kormány számára.
A fiskális és monetáris expanzió nem tudja megoldani Kína strukturális problémáit. Amit tehet, az az, hogy teret teremt Kína számára a Kínai Kommunista Párt 18. Nemzeti Kongresszusán 2012-ben megfogalmazott átfogó reformprogram végrehajtásához. Ez a program felszólította a kormányt, hogy"ösztönözni, támogatni és irányítani a nem állami szektor fejlődését";"a tulajdonjog-védelmi rendszer javítása"; megalapozni"hogy a piac meghatározó szerepet játsszon az erőforrások elosztásában";"olyan modern piaci rendszer bevezetése, amelyben a vállalkozások független irányítást és tisztességes versenyt élveznek"; és"törvényalapú és szolgáltatásorientált kormányt kell felépíteni."
A kormánynak gyorsan kell cselekednie, tekintettel arra, hogy a makrogazdasági terjeszkedés lehetősége szűkülni fog, ahogy a fogyasztói árindex emelkedik, és más potenciális korlátok érvényesülnek. Ha Kína vezetői optimálisan kihasználják a fiskális és monetáris politikát, és rendíthetetlenül folytatják a reformokat és a nyitást, akkor biztosíthatják, hogy 2023 nagyon jó év legyen.
Mint őr fertőtlenítő ajtógyár, elkapjuk ezt a jó gazdaságot fejlődő lendületet, és a belföldi kereslet kielégítésére és több külföldi kereslet fejlesztésére.